Végre itt a Karácsony! Kezdődhet a karácsonyi lidércnyomás.
A reklámok és a hollywoodi filmek világában a háziasszony kisminkelve, tökéletes frizurával és angyali mosollyal az arcán süt-főz kedvesen eljátszó gyermekei gyűrűjében, miközben a párja derűsen érkezik a havas karácsonyfát cipelve. Az ajándékok a fal mellett már rég becsomagolva sorakoznak, és már csak a fa díszítésére várnak türelmetlenül…
A valóságban ez azért általában máshogyan zajlik. A felnőtt lakosság pánikszerűen rohangál a totális idegösszeomlást megelőző lelkiállapotban ajándékok után a karácsony előtti hetekben. Munka után, este, hétvégén. Sötétben, hóban, idegbeteg autósok közt a dugóban az úton. Pénz nincs, infláció van, a gyerekek betegek, a szülők felváltva otthon emiatt. Ötlet sincs, hogy kinek mit kéne adni de mindegy is, mert csak a pénz megy az ajándékra, örülni úgyse fognak neki. Sütni kell, főzni kell, takarítani kell, és az egészet csak megspékeli a sötét felhőként előrenyomuló határidő, a karácsony szent ünnepe. Addigra mindennek készen kell állnia, és mindenkinek kedvesnek és szeretetteljesnek kell lennie a másikkal. Esetleg még egy kis plusz feszültség, hogy melyik szent napot melyik családfélnél kell tölteni… Mire az ünnep elérkezik, a legtöbb családban garantált az idegösszeomlás.
Biztos, hogy ennek így kell lennie? Muszáj (annyit) ajándékozni, sütni, főzni? Ragaszkodni idejétmúlt modellekhez? Vagy meg lehet teremteni a saját, új, ünnepközpontú családi tradícióinkat?
A régi családmodellben a háziasszony otthon dolgozott, egész nap főzött, mosott, takarított, a gyerekeket nevelte. Megkockáztatom, már akkor is kihívás volt egy nagy családi karácsonyi ajándékozást és vacsorát előkészíteni az otthon telelő gyermekek körében. Az együtt élő generációk persze tudtak egymásnak segíteni mindebben.
Az új, munkaközpontú családmodellben gyakran mindkét felnőtt teljes állásban dolgozik. Jó esetben megosztják egymással nem csak a pénzkeresés felelősségét, hanem a házimunkát, a gyereknevelést is. Az idősebb generáció sokszor nem tud segíteni. Ők maguk is dolgoznak, vagy idősek, betegek, esetleg segítségre is szorulnak. A beteg gyereket sokan nem szívesen visznek át hozzájuk (teljesen jogosan) még akkor se, ha lehetne.
Az északi országokban már régóta divat családi körben is a karácsonyi “húzás”. A felnőttek közül nem ad mindenki mindenkinek ajándékot, hanem csak egyetlen embernek, akinek a nevét kihúzta. Kalapból, vagy ha nehéz ehhez összejönni, akkor akár online. Erre már vannak ingyenes online alkalmazások, mint például ez: https://www.karacsonyihuzas.hu/
Miért jó a kevesebb ajándék? Több idő marad egymásra az ünnepek előtt. Több idő marad azon az egy ajándékon elgondolkodni, és valami olyat adni, aminek az illető valóban örül. Több pénz marad arra az egy ajándékra. Mi sem kapunk annyi (használhatatlan) tárgyat. Nem terheljük a környezetet a végtelen számú ajándék legyártása, szállítása, csomagolása során képződő környezetet terhelő anyagokkal. A végén pedig jóval kevesebb stressz jut ránk az ünnepek előtt. A gyerekeknek persze érdemes ajándékokat adni, mert ők még így élik meg az ünnepet. Emellett persze azt is megélik majd, ha kevesebb veszekedés van otthon a fentiek miatt.
Akinek a családja már nagyobb változtatásokra is készen áll, ott az is megfelelő lehet később, ha csak a gyerekek kapnak ajándékot. A felnőtteknek a karácsony ünnepe az, hogy összejönnek és jól érzik magukat együtt.
Az összejövetelt meg lehet tartani délután is, főzés nélkül is. Sütit vagy sósat lehet a boltból is hozni. Ha valaki ragaszkodik a közös családi főétkezéshez, nos a karácsonyi vacsorát is lehet rendelni is. Vagy akár kijelölni, melyik vendég melyik fogást fogja magával hozni 🙂 A lehetőségek száma végtelen.
Ezt írja le a dánok által használt kifejezés, a hygge (ejtsd: huh-ga). Ez a szó körülbelül a kellemes otthoni együttlét érzését jelenti család és barátok körében. Milyen tökéletes karácsony lenne, ahol a felnőttek azért jönnének össze, mert együtt akarnak lenni, boldogan, jó hangulatban! Csak időt tölteni egymással, ünnepelni.
Mert erről szól a karácsony.