Karácsonyi ajándékdömping vs. hygge

Végre itt a Karácsony! Kezdődhet a karácsonyi lidércnyomás.

A reklámok és a hollywoodi filmek világában a háziasszony kisminkelve, tökéletes frizurával és angyali mosollyal az arcán süt-főz kedvesen eljátszó gyermekei gyűrűjében, miközben a párja derűsen érkezik a havas karácsonyfát cipelve. Az ajándékok a fal mellett már rég becsomagolva sorakoznak, és már csak a fa díszítésére várnak türelmetlenül…

A valóságban ez azért általában máshogyan zajlik. A felnőtt lakosság pánikszerűen rohangál a totális idegösszeomlást megelőző lelkiállapotban ajándékok után a karácsony előtti hetekben. Munka után, este, hétvégén. Sötétben, hóban, idegbeteg autósok közt a dugóban az úton. Pénz nincs, infláció van, a gyerekek betegek, a szülők felváltva otthon emiatt. Ötlet sincs, hogy kinek mit kéne adni de mindegy is, mert csak a pénz megy az ajándékra, örülni úgyse fognak neki. Sütni kell, főzni kell, takarítani kell, és az egészet csak megspékeli a sötét felhőként előrenyomuló határidő, a karácsony szent ünnepe. Addigra mindennek készen kell állnia, és mindenkinek kedvesnek és szeretetteljesnek kell lennie a másikkal. Esetleg még egy kis plusz feszültség, hogy melyik szent napot melyik családfélnél kell tölteni… Mire az ünnep elérkezik, a legtöbb családban garantált az idegösszeomlás. 

Biztos, hogy ennek így kell lennie? Muszáj (annyit) ajándékozni, sütni, főzni? Ragaszkodni idejétmúlt modellekhez? Vagy meg lehet teremteni a saját, új, ünnepközpontú családi tradícióinkat?

A régi családmodellben a háziasszony otthon dolgozott, egész nap főzött, mosott, takarított, a gyerekeket nevelte. Megkockáztatom, már akkor is kihívás volt egy nagy családi karácsonyi ajándékozást és vacsorát előkészíteni az otthon telelő gyermekek körében. Az együtt élő generációk persze tudtak egymásnak segíteni mindebben. 

Az új, munkaközpontú családmodellben gyakran mindkét felnőtt teljes állásban dolgozik. Jó esetben megosztják egymással nem csak a pénzkeresés felelősségét, hanem a házimunkát, a gyereknevelést is. Az idősebb generáció sokszor nem tud segíteni. Ők maguk is dolgoznak, vagy idősek, betegek, esetleg segítségre is szorulnak. A beteg gyereket sokan nem szívesen visznek át hozzájuk (teljesen jogosan) még akkor se, ha lehetne.

Az északi országokban már régóta divat családi körben is a karácsonyi “húzás”. A felnőttek közül nem ad mindenki mindenkinek ajándékot, hanem csak egyetlen embernek, akinek a nevét kihúzta. Kalapból, vagy ha nehéz ehhez összejönni, akkor akár online. Erre már vannak ingyenes online alkalmazások, mint például ez: https://www.karacsonyihuzas.hu/

Miért jó a kevesebb ajándék? Több idő marad egymásra az ünnepek előtt. Több idő marad azon az egy ajándékon elgondolkodni, és valami olyat adni, aminek az illető valóban örül. Több pénz marad arra az egy ajándékra. Mi sem kapunk annyi (használhatatlan) tárgyat. Nem terheljük a környezetet a végtelen számú ajándék legyártása, szállítása, csomagolása során képződő környezetet terhelő anyagokkal. A végén pedig jóval kevesebb stressz jut ránk az ünnepek előtt. A gyerekeknek persze érdemes ajándékokat adni, mert ők még így élik meg az ünnepet. Emellett persze azt is megélik majd, ha kevesebb veszekedés van otthon a fentiek miatt.

Akinek a családja már nagyobb változtatásokra is készen áll, ott az is megfelelő lehet később, ha csak a gyerekek kapnak ajándékot. A felnőtteknek a karácsony ünnepe az, hogy összejönnek és jól érzik magukat együtt. 

Az összejövetelt meg lehet tartani délután is, főzés nélkül is. Sütit vagy sósat lehet a boltból is hozni. Ha valaki ragaszkodik a közös családi főétkezéshez, nos a karácsonyi vacsorát is lehet rendelni is. Vagy akár kijelölni, melyik vendég melyik fogást fogja magával hozni 🙂 A lehetőségek száma végtelen. 

Ezt írja le a dánok által használt kifejezés, a hygge (ejtsd: huh-ga). Ez a szó körülbelül a kellemes otthoni együttlét érzését jelenti család és barátok körében. Milyen tökéletes karácsony lenne, ahol a felnőttek azért jönnének össze, mert együtt akarnak lenni, boldogan, jó hangulatban! Csak időt tölteni egymással, ünnepelni. 

Mert erről szól a karácsony. 

Háztartás, gyereknevelés – kinek a feladata?

Ha közelebbről megvizsgáljuk, az elmúlt ezer évben nem változott annyit a társadalom, mint az elmúlt három nemzedék alatt. Alapjaiban változtak meg a nemi szerepek, és ez sok feszültség forrásává vált a generációk és a nemek között is.

Dédszüleink idejében – kevés kivétellel – a férfi dolgozott a munkahelyén, a nő otthon nevelte a gyerekeket, vezette a háztartást, gondoskodott a rokonokkal való kapcsolattartásról (születésnapok, névnapok). Az ő feladata volt a családban az érzelmi munka elvégzése is (empátia, gondoskodás). A férfitól ellenben elvárták, hogy az érzelmeit ne mutassa ki – és ne is beszéljen azokról. A férfi szerepe a háztartásban minimális volt. A gyereknevelésben is jobbára annak idősebb korától (6-7 éves kor) és kisebb mértékben vett részt. Nemcsak ki volt zárva ezen feladatok elvégzéséből, de kifejezetten férfiatlannak is tartották, ha nagyobb részt kívánt volna végezni ezekből.

Nagyszüleink korában sokminden megváltozott a második világháború és a szocializmus következtében. A nők dolgozni kezdtek. Ez mélyrehatóbb változást eredményezett a társadalomban, mint bármi más korábban (beleértve a nők szavazati joghoz való jutását is). A család munka- és szabadidőbeosztása a mindennapokat érintően alapjaiban rendeződött át. Rövid távon (egy-két generáció alatt) ez csak annyit eredményezett, hogy a nők az egyéb feladataik mellé megkapták még a munkavállalás lehetőségét is.

Szüleink korában a nők munkavállalása már kevésbé lehetőség, mint inkább elvárás lett a társadalom részéről. Ezek után jogosan jelentkezett a nők részéről az igény, hogy ha a családban mindkét fő teljes munkaidőben dolgozik, úgy a háztartás vezetése és a gyereknevelés is egyforma súllyal nehezedjen mindkét fő vállára. Természetesen a társadalmi szerepek nem változnak olyan gyorsan, mint a történelem. A férfiaknak még a többlet feladat mellett sem volt megengedett nehézségekről vagy az érzelmeikről beszélni. Feszültségek már itt is jelentkeztek a szerepek átrendeződése miatt; ám a gyereknevelésben sok segítséget jelentett a nagyszülők bevonása, ami abban az időben természetes és elvárható jelenség volt a társadalomban.

Mire a mi generációnk felnőtt, a gyermekvállalás időpontja későbbre tolódott. Szüleink 25 éves kor körül vállalták az első gyermeküket. Mostanra az első gyermek születésére sokszor 35 éves korban kerül sor. Régebben a szülők méltán számíthattak 45 év körüli, még aktív, jó egészségnek örvendő szüleik segítségére a gyerekekkel. Mi már nehezebben kérhetünk segítséget 60 év feletti, időnként nem tökeletes egészségű, de sokszor még dolgozó szüleinktől. Ráadásul, egészen más 35-40 évesen felkelni minden éjszaka, emelgetni 10-20 kg-os gyerekeket, mint 25 éves korban.

Mi történt tehát? A nők dolgozni kezdtek. A férfiakkal szemben fokozatosan kialakult az elvárás a háztartásban és a gyermeknevelésben való részvételt illetően. Ezzel egyidőben elfogadottá kezdett válni, sőt mindinkább igény van a partner részéről arra, hogy a férfi is fejezze ki érzelmeit, és vegyen részt a család érzelmi munkájában. A nagyszülők felé kevésbé egyértelmű elvárás a gyereknevelésben való részvétel vagy segítség nyújtása.

A párok nagyrészt egyedül maradtak a későbbi életkorban vállalt, és így fizikailag megterhelőbb gyermekvállalással. Ebben az idősebb, 35-40 éves korban egyszerre feladatuk a kisgyerekről és az idősödő szülőkről való gondoskodás. Jó esetben közös munkavállalás mellett egyenlő arányban megosztják egymás közt a háztartással és a gyerekneveléssel kapcsolatos feladatokat. Emellett, ha minden jól alakul, tudnak beszélgetni arról is, ez kinek milyen terhet jelent és együtt hogyan oldják meg a nehézségeket. Kevésbé szerencsés esetben az idejétmúlt klasszikus családmodell miatt a megnövekedett terhek a pár egyik tagjára nehezednek, az érzelmi teher segítség nélkül pedig esetleg a másik félre. Ez a kiegyenlítetlen helyzet nincs kedvező hatással a párkapcsolat minőségére sem. 

Szerencsére azonban soha nem késő változtatni, minden helyzet és emberi kapcsolat bármely pillanatban újratervezhető és átalakítható – ha mindkét félben megvan hozzá a szándék. A párterápia kiváló lehetőség a fent felmerülő okok miatt megjelenő problémák kezelésére.