Ha közelebbről megvizsgáljuk, az elmúlt ezer évben nem változott annyit a társadalom, mint az elmúlt három nemzedék alatt. Alapjaiban változtak meg a nemi szerepek, és ez sok feszültség forrásává vált a generációk és a nemek között is.
Dédszüleink idejében – kevés kivétellel – a férfi dolgozott a munkahelyén, a nő otthon nevelte a gyerekeket, vezette a háztartást, gondoskodott a rokonokkal való kapcsolattartásról (születésnapok, névnapok). Az ő feladata volt a családban az érzelmi munka elvégzése is (empátia, gondoskodás). A férfitól ellenben elvárták, hogy az érzelmeit ne mutassa ki – és ne is beszéljen azokról. A férfi szerepe a háztartásban minimális volt. A gyereknevelésben is jobbára annak idősebb korától (6-7 éves kor) és kisebb mértékben vett részt. Nemcsak ki volt zárva ezen feladatok elvégzéséből, de kifejezetten férfiatlannak is tartották, ha nagyobb részt kívánt volna végezni ezekből.
Nagyszüleink korában sokminden megváltozott a második világháború és a szocializmus következtében. A nők dolgozni kezdtek. Ez mélyrehatóbb változást eredményezett a társadalomban, mint bármi más korábban (beleértve a nők szavazati joghoz való jutását is). A család munka- és szabadidőbeosztása a mindennapokat érintően alapjaiban rendeződött át. Rövid távon (egy-két generáció alatt) ez csak annyit eredményezett, hogy a nők az egyéb feladataik mellé megkapták még a munkavállalás lehetőségét is.
Szüleink korában a nők munkavállalása már kevésbé lehetőség, mint inkább elvárás lett a társadalom részéről. Ezek után jogosan jelentkezett a nők részéről az igény, hogy ha a családban mindkét fő teljes munkaidőben dolgozik, úgy a háztartás vezetése és a gyereknevelés is egyforma súllyal nehezedjen mindkét fő vállára. Természetesen a társadalmi szerepek nem változnak olyan gyorsan, mint a történelem. A férfiaknak még a többlet feladat mellett sem volt megengedett nehézségekről vagy az érzelmeikről beszélni. Feszültségek már itt is jelentkeztek a szerepek átrendeződése miatt; ám a gyereknevelésben sok segítséget jelentett a nagyszülők bevonása, ami abban az időben természetes és elvárható jelenség volt a társadalomban.
Mire a mi generációnk felnőtt, a gyermekvállalás időpontja későbbre tolódott. Szüleink 25 éves kor körül vállalták az első gyermeküket. Mostanra az első gyermek születésére sokszor 35 éves korban kerül sor. Régebben a szülők méltán számíthattak 45 év körüli, még aktív, jó egészségnek örvendő szüleik segítségére a gyerekekkel. Mi már nehezebben kérhetünk segítséget 60 év feletti, időnként nem tökeletes egészségű, de sokszor még dolgozó szüleinktől. Ráadásul, egészen más 35-40 évesen felkelni minden éjszaka, emelgetni 10-20 kg-os gyerekeket, mint 25 éves korban.
Mi történt tehát? A nők dolgozni kezdtek. A férfiakkal szemben fokozatosan kialakult az elvárás a háztartásban és a gyermeknevelésben való részvételt illetően. Ezzel egyidőben elfogadottá kezdett válni, sőt mindinkább igény van a partner részéről arra, hogy a férfi is fejezze ki érzelmeit, és vegyen részt a család érzelmi munkájában. A nagyszülők felé kevésbé egyértelmű elvárás a gyereknevelésben való részvétel vagy segítség nyújtása.
A párok nagyrészt egyedül maradtak a későbbi életkorban vállalt, és így fizikailag megterhelőbb gyermekvállalással. Ebben az idősebb, 35-40 éves korban egyszerre feladatuk a kisgyerekről és az idősödő szülőkről való gondoskodás. Jó esetben közös munkavállalás mellett egyenlő arányban megosztják egymás közt a háztartással és a gyerekneveléssel kapcsolatos feladatokat. Emellett, ha minden jól alakul, tudnak beszélgetni arról is, ez kinek milyen terhet jelent és együtt hogyan oldják meg a nehézségeket. Kevésbé szerencsés esetben az idejétmúlt klasszikus családmodell miatt a megnövekedett terhek a pár egyik tagjára nehezednek, az érzelmi teher segítség nélkül pedig esetleg a másik félre. Ez a kiegyenlítetlen helyzet nincs kedvező hatással a párkapcsolat minőségére sem.
Szerencsére azonban soha nem késő változtatni, minden helyzet és emberi kapcsolat bármely pillanatban újratervezhető és átalakítható – ha mindkét félben megvan hozzá a szándék. A párterápia kiváló lehetőség a fent felmerülő okok miatt megjelenő problémák kezelésére.