Gyakorlatilag mindenki átesett már kortársak közötti bántalmazó folyamaton – annak résztvevőjeként. Akár megfélemlítőként, akár áldozatként, akár szemlélődő csoportként. De mit lehet tenni a folyamat megelőzése vagy megszüntetése érdekében?
Mi is az a zaklatás (bullying)? Mindenki régtől fogva tudja, hogy egyes gyerekek (rosszabb esetben kevésbé érett felnőttek is) szeretnek mások kárára piszkálódni. Ennek célja a csoporton belüli hatalomszerzés, a dominancia kinyilvánítása egy célszemély kiválasztásával annak kárára. Sokszor a támadó a megalázást a saját pozíciója megerősítéseként használja, mintegy megelőzésként, nehogy ő maga váljon a csoportban áldozattá. Ez persze nem ment fel senkit sem a felelősség alól, pláne nem egy hosszan tartó folyamat esetében.
A bullying definíció szerint egy hosszabb időn át tartó, ártó szándékkal a másik kárára elkövetett cselekvéssorozat, melyben a szerepek nem cserélődnek fel. A megfélemlítő mindig megfélemlítő marad, az áldozat mindig áldozat. A folyamat lényege a kiegyenlítetlen erőviszony, és ugyanilyen fontos az ártatlannak tűnő közönség, aki figyelmével és a közbeavatkozás elkerülésével szintén fenntartja a helyzetet.
A megalázásnak sokféle formája lehet: fizikai (verekedés, lökdösés, kényszerítés); verbális (csúfolódás), szociális (pletyka, kiközösítés).
Mitől lesz valaki bántalmazó? Kutatások szerint sok esetben a támadó szintén elhanyagoló vagy bántalmazó családból származó gyermek, vagy olyan család tagja, ahol rideg, autoriter szülő van jelen. Gyakran a bántalmazók korábban maguk is bullying áldozatai voltak. Fontos kimozdítani a megfélemlítőt is szerepéből, és megtanítani az őt ért stressz más csatornákon történő levezetésére. Egyes tanulmányok szerint ugyanis az elkövetők felnőtt korban is veszélyeztetők (családon belüli bántalmazás) lehetnek és nagyobb arányban kerülnek pl. börtönbe is.
Mi lehet rizikófaktor a célszemély esetében? Sokszor az agresszor olyasvalakit szemel ki magának, aki a nagyobb csoport szemében is könnyebben megkülönböztetett lehet, pl. szemüveges, zárkózott, vagy önbizalomhiányos.
És itt meg is érkeztünk a zaklatást fenntartó két legfontosabb tényezőhöz. Az egyik az áldozat hosszabb időn át tartó, a bántalmazásra adott inadekvát viselkedése. Olyan válasz, amelyet mind a megfélemlítő, mind a célszemély alkalmatlannak tart a folyamat megszakítására. Ezt mind a ketten a megadás, alávetettség jelének tekintik. A másik (ugyanilyen fontos) fenntartó körülmény a “közönség” jelenléte, és a közbeavatkozás hiánya. Ilyen helyzetben sajnos a legtöbb szereplő nem mer közbelépni, a másikra vár vagy mutogat, attól való félelmében, hogy ő maga is áldozattá válhat, vagy mert inkompetensnek érzi magát a helyzet kezelésében. Ebben a szerepbe nem csak a kortársak, hanem a tanárok, sőt sajnos néha még az áldozat szülei is beleesnek. A “ne törődj vele!” és a “ne árulkodj!” válaszok nem segítenek, sőt hozzásegítenek a folyamat fenntartásához, valamint az áldozat is csak azt tanulja meg belőle, hogy egyedül van, és nem számíthat senkire, ha baj van.
Hogyan tudjuk megelőzni a bajt? Legjobb, ha már óvodás-iskolás kor előtt kialakítunk egy erős, bizalomteli kapcsolatot a gyerekkel. Olyan légkört, amiben tudja, hogy a szülőnek bármit elmondhat, megértést és segítséget fog kapni. Legjobb, ha a gyerekkel minden, őt érdeklő dologról beszélgetnek, az életkorának megfelelő szinten. Kerülendő az olyan válasz, hogy “ehhez te még kicsi vagy!” vagy pláne az “erről nem illik beszélni!” frázis. Ezzel nem csak megalázzuk a kíváncsi gyereket, hogy a kérdés feltevésével már valami illetlent csinált (pedig nem akart!), hanem el is vágjuk magunkat a lehetőségtől, hogy legközelebb hozzánk forduljon tanácsért. Az is fontos, hogy megtanítsuk neki, hogy nem szabad eltűrnie más bántó, megalázó viselkedését vele szemben. Ilyen esetben célszerű azonnal megvédeni magát (“nem beszélhetsz így velem!” “nagyon bántó és éretlen a viselkedésed!”), és szólni az esetről egy felnőttnek is. Amennyiben a tanár nem fordít kellő figyelmet a történtekre, érdemes az ügyet feljebb is vinni, igazgatói szintre akár.
Hogyan tudjuk megállítani a folyamatot, ha már zajlik? Az áldozatot mindenképpen biztassuk adekvát válasz adására, magának megvédésére. Fontos tudni, hogy a kialakult helyzet is bármikor megszüntethető, ha valamelyik faktor – az áldozat viselkedése vagy a nézők beavatkozásának hiánya – megváltozik. Mindenképpen fontos a közösségben nyílttá tenni a témát, és foglalkozni vele felnőttek bevonásával. Ez lehet akár egy osztályfőnöki óra keretében, amennyiben az osztályfőnök ebben partner és kompetens. Néha hasznos intézményi szinten is egy előadást tartani ezzel kapcsolatosan, pl. tematikus “bántalmazás elleni nap” szervezése az iskolában – szakértők bevonásával.
Ha az áldozatnak vagy az elkövetőnek, esetleg az egész családnak segítségre van szüksége ilyen ügyben, ideális választás a családterápia a problémák kezelésére.